HTML

Egy ifjú orvoslátogató naplója

Kell némi perverzió ahhoz, hogy a nap végén az agyam kikapcsolása helyett a munkámról merengjek. Fél éve dolgozom mint orvoslátogató, a tojáshéj még a fenekemen. Kár lenne tagadni, vonzódom ehhez a világhoz: ismerni akarom a pincétől a padlásig.

Friss topikok

  • Turulsólyom: Kedves Dóra! Kérem, hívjon fel - egy orvoslátogatónak szóló üzleti lehetőségem lenne az ön számára... (2013.02.11. 17:06) A jövő orvoslátogatója: csak legyen flexibilis!
  • L' Dóra: Bizony nehéz! Ilyenkor derül ki, hogy relatív, kik a legjobb kollégák. Nem látok bele a komolyabb ... (2012.04.13. 15:25) Téged is kirúgtak?

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Feedek

2012.01.10. 22:33 L' Dóra

Neked aztán van önbizalmad

Címkék: karrier orvoslátogató ápoló

Még most is, ha visszaidézem az első napot, amikor orvoslátogató jelöltként álldogáltam a cég fotocellás ajtaja előtt, érzem a gombócot a torkomban - pont én, aki azt kaptam meg mindig, hogy "neked aztán van önbizalmad". Csak álltam a kosztümömben - amiben kissé kényelmetlenül, de legalább valakinek éreztem magam - és vártam, hogy bedobjanak a mélyvízbe. 

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem fenntartás az egésszel kapcsolatban. Ezt a szakmát az ember nem úgy választja, mint más a hivatását, és aki itt profi lesz, nem azt meséli majd neked, hogy „mindig is tudtam, orvoslátogató akarok lenni". (Azt viszont volt alkalmam megfigyelni az elmúlt négy hónap alatt, hogy a hivatástudat határozottan kialakul.)

Történetem - ami ide vezetett, hogy blogot írok az élményeimről - nyáron kezdődött. Már egy éve gályáztam, mint diplomás ápoló - úgy vetettem bele magam, hogy meg akarom menteni a világot -, de valami nem stimmelt az osztály légkörével. Ment az egymás közti furkálódás, diktálták a látástól-vakulásig tempót, de ami a legrosszabb: a betegekkel sem bántak kesztyűs kézzel. Azt már biztosan tudtam, hogy innen el kell jönnöm, de akkor még nem más munkakörben, csak más környezetben gondolkodtam.

A filmekben szokott ilyen megrendezett jelenet lenni, pedig tényleg a folyosón jött szembe a lehetőség: egy megnyerő külsejű férfi képében, aki aktatáskájával kezében suhant lazán a fehér köpenyek között. „Ki volt ez?" - böktem oldalba kolléganőmet, mire felvilágosított, hogy a férfi gyógyszerügynök, aki nagy barátságban van a főorvos úrral, és már évek óta fel-fel tűnik a folyosón. „Csak nem belehabarodtál?" - röhögött Ildikó, mert nem egyszerűen néztem a jelenség után, hanem megálltam, és hosszú perceken át bámultam, egészen addig, míg be nem csukódott mögötte a liftajtó.

Nem, nem habarodtam bele. De olyannak láttam magabiztos megjelenésével, mint egy idealizált álom. És vágyakozni kezdtem.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orvoslatogatok.blog.hu/api/trackback/id/tr273474354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása