Mióta írom ezt a blogot - de egyébként is jellemző beszélgetés téma, amikor kiderül, mivel foglalkozom - rendre megkapom azt a kérdést, hogy: „Őszintén Dóra! Mit szeretsz a munkádban?" Olyan kétkedő arccal tudják ezt kérdezni, hogy néha nevetni lenne kedvem, de az is szórakoztató, amikor szinte félve-gyanakodva faggatnak az indokokról. Mivel már a kezdetek kezdetén eldöntöttem, hogy „nyomdafestéktűrésig" egyenes leszek, ezért most bevallom, hogy az egyik dolog, amit leginkább szeretek a szakmámban, az a megjelenés.
Előtte is szerettem csinosan öltözködni - mert a lelkem mélyén sosem voltam az a fiús-farmeros alkat -, de sokszor nem azt vettem fel, amit szívem szerint vettem volna, hanem egy praktikusabbat, kényelmesebbet, kevésbé feltűnőt. A kórházi munka idején még lejjebb adtam, valahogy elment a kedvem az egész „öltözzünk nőnek" életérzéstől, és rendre úgy értem haza (holtfárdtan), hogy csak lerúgni volt erőm a cipőmet, nem pedig azon gondolkodni a ruhásszekrényem előtt, mivel kápráztassam el másnap az emberiséget.
Az új munkakörrel minden megváltozott, és azon gondolkoztam az elmúlt percekben (miközben egy forró teát csináltam a konyhában a hideg örömére), hogy ez az egész öltözködési szemléletváltás már akkor elkezdődött, amikor a felvételi interjúra mentem. Előtte napokig agyaltam azon, milyen megjelenést válasszak, mert nem akartam túl kirívó lenni, de a szürke kisegér stílustól is messze akartam kerülni. Ebből lett aztán a laza-elegáns kiskosztumös megoldás, aminek a lazaságát - tekintve, hogy nyár volt - az ujjatlan felső adta, és egy szolid sál dobta fel a koncepciót.
Az az életérzés pedig, hogy „csinosan és nőiesen" azóta is tart. Sőt! Azt kell mondjam, egyre bővül a ruhatáram a munkámnak köszönhetően (és itt ne csak a pénzre gondoljatok, de persze az is benne van, hogy többet költhetek). A kiskosztümök mellett nagyon megszerettem az elegáns nadrágokat, az extravagáns szabású garbókat és a különleges, de nem rikító színű blúzokat.
Ami még nagyon jó az orvoslátogatás ezen részében, hogy rendszeresen kapok pozitív visszajelzést a megjelenésemre, sőt vannak, akik azonnal észreveszik, ha valami újdonság van rajtam (és főleg a nők!). Nem egyszer történt olyan, hogy pont arról beszélgettem egy jót a doktornővel, hogy hol lehet a legmutatósabb sálakat, vagy például fülbevalókat kapni (na ez a másik terület, amit imádok! A fülbevalók világa :-D)
Summa summárum, én aztán tényleg nem vagyok az a „dumcsizzunk a rucikról" fajta, de azt sem tagadhatnám, hogy nőből van a lelkem, és a lelkemnek ezen része bizony igényli az odafigyelést...
