Nem hagyott nyugodni a múltkori téma (az orvoslátogatói munka megítélése a társadalom szemszögéből), ezért egy egész estét szántam arra, hogy alaposan körbenézzek a neten: milyen vélemények léteznek az orvoslátogatói munkát illetően. Az első félórában úgy éreztem, bele sem kellett volna kezdenem a kutatásba, mert a sok negatív vélemény nyomasztani kezdett, az indulatos, észérvek nélküli támadásokat pedig egyszerűen nem tudtam hová tenni.
„Méghogy nem ügynök az orvoslátogató... Az egyik legpofátlanabb! Neki nem szent a beteg, a betegség, csak a haszon..." - így az egyik vélemény, míg a másik szerint az orvoslátogatónak az a feladata, hogy „különböző juttatásokkal lekenyerezze az orvost, aki cserébe az általa képviselt gyógyszergyár termékeit írja fel mindenkinek", felismerni pedig onnan lehet, hogy „bejön a tömött váróban, kezében kis szatyorkával, bekopog az orvos ajtaján, majd háromnegyed óra múlva távozik".
Az ehhez hasonló vélemények olvasása után történt az, hogy szélesre kellett tárnom az ablakomat és mélyeket szívni a friss levegőből. Az eddigi bejegyzésekből már nyilván kiderült, hogy az átlagosnál lelkisebb típus vagyok, nem tudok mindenre csak úgy legyinteni, és sokszor magamra veszem azt is, amit nem kéne. Most is sikerült túlreagálnom a rosszindulatot, de aztán vettem a fáradtságot, és még egyszer alaposan átgondoltam az olvasottakat.
És milyen jól tettem! Egyrészt, mert sikerült felfedeznem, hogy a bántó és sokszor alaptalan vádaskodók mellett sokan vannak, akik megvédik az orvoslátogatókat; másrészt, mert találtam egy olyan háziorvost, aki nyíltan leírja véleményét a látogatókról. „A vényre kapható gyógyszereket tilos reklámozni. Csak szakmai fórumokon, szakmai folyóiratokban lehet bemutatni őket. Mivel nem minden orvos tud eljutni ilyen fórumokra, és nem minden orvos olvas ilyen típusú szakirodalmat szabadidejében, ezért fontos, hogy az információk eljussanak az aktívan gyógyító orvosokhoz" - magyarázza az indulatoskodóknak egy hozzászóló. „Az orvoslátogató nem üzletember. Szigorúan szakmai tájékoztatást visz az orvosoknak az újonnan megjelent gyógyszerekről, amelyek vénykötelesek, más úton reklámozni nem lehet. Szóval két lábon járó, szakmai reklám, mert ha a hegy nem megy Mohamedhez..." - szól egy másik vélemény.
Persze találtam olyan hozzászólást is, ami a túlzás kategóriába sorolható. Eszerint az orvoslátogatás „a világ legjobb állása. Céges kocsi, céges telefon, ingyen internet és laptop, csapatépítő tréningek a Földközi-tengeren, üdülési csekk 100 ezrekért", nem beszélve a fizetésről, ami átlagban nettó 300 ezer forint. „Ha az orvoslátogatók nem lennének, honnan értesülnének az orvosok az újdonságokról, szakmai információkról? Gondoljátok, miután fáradtan hazamennek, leülnek a számítógép elé és minden szakmai cikket átböngésznek?" - teszik fel a kérdést az egyik oldalon, majd hozzáteszik, hogy „akik ilyen szánalmasan negatív véleményt írnak az orvoslátogatókról, akik mellesleg mind profi szakemberek, azok csupán irigyek".
Ezen a mondaton aztán sokáig gondolkoztam. Valóban azért lenne a szakma iránt ennyi rosszindulat, mert irigyelnek minket az emberek? Végül arra jutottam, az irigység nem lehet elég alap arra, hogy egyesek ennyire kikeljenek magukból; következésképpen kell lennie a szakmán belül olyan látogatóknak, akik generálják a rossz tapasztalatokat, azaz tesznek arról, hogy a társadalom megítélése negatív irányba fejlődjön.
Ezt támasztja alá a fentebb már említett háziorvos is, aki inkorrekt és korrekt eszközök alapján csoportosította az orvoslátogatókat. Eszerint vannak orvoslátogatók, akik úgy viselkednek mintha ellenőrök lennének, mások túlságosan bizalmaskodóak, sőt vannak olyanok is, akik áltudományos vizsgálatokba próbálják bevonni a gyanútlan orvosokat. A legrosszabb fényt mégis azok vetik a szakmára, akik konkrétan rákérdeznek: „lehet téged korrumpálni?" Szerencsére utóbbival egyre ritkábban találkozni - ismeri el a doktor, aki az látogatók „fehéredését" a szigorúbb munkamorál számlájára írja.
„Korrekt módszernek azt tartom, ha szakmai együttműködést ajánlanak fel a gyógyszerírásért cserébe. Örülök, ha a konferenciák regisztrációs díját fizetik ki, könyvet hoznak, folyóiratra fizetnek elő. De a legjobb az, ha a páciensek irányítását segítenek megkönnyíteni. Szűrések szervezésében, szakambulanciákkal való kapcsolat kiépítésében szokott segíteni az az egy-két kolléga, amelyik átlátja, hogy mire van szükségünk" - sorolja a mindkét fél számára gyümülcsöző (együttműködésen alapuló!) módszereket.
Bevallom, itt lélegeztem fel először, és éreztem úgy, hogy van értelme annak, ha az ember nyíltan és őszintén beszél a munkájáról. Előbb-utóbb mások is meghallják.
