Többször tapasztaltam, mióta orvoslátogató vagyok, hogy az emberekben van némi előítélet az orvoslátogatással szemben. Rendszerint, amikor a munkám iránt érdeklődnek, és kimondom a bűvös szót, enyhén felhúzzák a szemöldöküket vagy csodálkozva rám néznek, hogy „tényleg"? A többség nem megy ennél tovább, nem kérdez és nem érdeklődik arról, hogy tulajdonképpen mit is csinálok nap mint nap, de érezni szoktam valami megmagyarázhatatlan bizalmatlanságot irányukból.
Azért nehéz kezelni ezeket a helyzeteket, mert ilyenkor annyira azt érzem, hogy szívesen beszélnék arról, mivel is telnek a napjaim, és mit is jelent nekem a szakmám, de az ember egy bizonyos kor után már nem tolakodó, és nem kezdi el magyarázni a bizonyítványát - inkább bölcsen hallgat, és bízik benne, hogy előbb-utóbb fény derül az „igazságra".
A szimplán hallgató típus mellett létezik a másik típus, aki aztán nem szívbajos, és nyíltan beszól, mondván ő ki meri nyilvánítani cseppet sem elismerő véleményét az orvoslátogatókról. Nem könnyű higgadtan kezelni ezeket a helyzeteket, és valamiképpen konstruktív irányba terelni a beszélgetést, amiben mindkét fél kultúráltan elmondhatja véleményét, és eddigi tapasztalatait a szakmáról. (A legrosszabb, hogy sokszor egyáltalán nincsenek ilyen tapasztalatok, nincs igazi tudás csak az előítélet, ami mende-mondákból és féligazságokból táplálkozik.)
Az persze tagadhatatlan, hogy érzékeny területen dolgozik az, aki orvoslátogató. Az egészségnél kevés fontosabb dolog van az életben, ezért nehéz megérteni, hogy (sajnos) olyan világban élünk, ahol ezért - az élet szinte minden területén - fizetni kell. Az egészségesebb táplálkozás több pénzbe kerül, de már a társadalombiztosítás sem működik befizetés nélkül, aki pedig megteheti, szebb és jobb magánkórházban kaphat ellátást, és számára a várólisták és különleges kezelések sem ütköznek akadályba.
És ugye... A gyógyszerekért is fizetni kell. Csodálatos gyógyítások jöhetnek létre általuk, a mai tudomány legnagyobb koponyái dolgoznak azon, hogy minél hatékonyabb készítmények segítsék az emberiséget a különböző betegségek leküzdésében - ám mindez nincs ingyen, sőt súlyos pénzeket emészt fel a rendszer fenntartása. És valahol itt kerül a képbe az orvoslátogató, mint közvetítő a tudomány és a gyakorló orvosok között - de ez már egy következő történet.
