Tizenévesen alig buliztam - de nem azért, mert egy vidéki kisvárosban nőttem fel -, hanem mert jobban szerettem otthon ülni, szürcsölgetni a kakaómat és olvasni az éppen kedvenc könyvemet. Az első nagy kitörésem egy András nevű fiúhoz köthető, aki viszont annyira megtetszett, hogy jól bejáratott szombat esti programomat is hajlandó voltam felcserélni a haverja házibulijára - és ehhez Andrásnak csak annyit kellett tennie, hogy a szünetben ne felejtse el félvállról odavetni: „Este buli lesz Toposnál. Jössz?"
Naná! Rohanok! Már hazafelé is szívdobogva mentem, és emlékszem, annyira meg akartam felelni a nagy alkalomnak (azzal a minimális tapasztalattal, ami a bulikról beszivárgott védett kis kuckómba), hogy már jó negyedórával hét előtt a csengő előtt toporogtam. Persze, még sehol nem volt senki, de Toposnak sem kellett a szomszédba szaladnia egy-két jó szóért, rögtön pezsgőt bontott (mi mást?) és a buborékok között laza társalgásba kezdtünk. Mondanom se kell, mire András beállított, már mély barátságot kötöttem a házigazdával (és a pezsgőspohárral), Andris karjaiba pedig egyenesen belezuhantam a nagy lelkesedés közepette... Volt nagyjából egy-két óra míg a mennyországban lebegtem (értsd: Andris karjaiba simultam), aztán lovagom hirtelen stílust váltott (igazándiból nőt, de a tények szempontjából ez lényegtelen) - és nekem a cseppet sem buborékos pezsgő maradt társaságnak.
„Fel a fejjel kislány" - nyugtatott a lassan évtizede ismételt mondattal Topos a rendelőben történt csúfos kudarc utáni estén. „Úgy érzem magam, mint amikor az a nyámnyila Andris lepattintott" - néztem magam elé lemondóan, de Topos felhívta a figyelmemet, hogy az kizárt dolog, vagy ha igen, akkor azonnal rendeljünk még pezsgőt. „Ez az egész kamaszkori sztori - magyaráztam. - A visszautasítás első élménye, a félredobottság feldolgozásra váró érzései... Olyan gyerekes gondolat az egész. De a legrosszabb az Toposkám, hogy nem tudok kibékülni magammal."
Topos, mint minden valamire való barát, csak megértően nézett maga elé. Így néztünk magunk elé bambán. Nézelődtünk és kavargattuk az italunkat, én néha sóhajtottam, mire ő együttérzése jeléül velem sóhajtott. (Hülye egy szokásunk van, péntekenként egy koktélbárban iszogatunk - és már egészen kifinomult mozdulataink vannak a koktél-kavarásra.) Olyan kellemes meditatív állapotba sodortuk egymást ezzel a sóhajtozással, hogy a koktél felétől már arra is képes voltam, hogy átgondoljam Judit meglátásait életem első látogatásáról. Íme.
Megértőek vagyunk, de nem balekok. Egy jó helyzetfelismerés fél győzelem, azaz ha morcos medvék, éhes patkányok vagy fojtogató csúszómászók támadnak ránk, csak meg kell találni a megfelelő hangot, ami megszelíditi őket.
A türelem rózsát terem. Magaddal és a környezeteddel is légy türelmes (de nem birka). Ne felejtsd el, egy nap alatt kevesen hódítják meg a Nagy Falat.
Ez itt nem a szenvedélyek vihara, hanem munkahely. Az állandóságra törekedj, hogy kialakíthasd korrekt és egyenes stílusodat, ami semmilyen helyzetben nem hat bántóan. (Erre persze nincs recept, mindenkinek magának kell felépítenie.)
Ajtókon kívül nevetni is ér. Ha a ránk zúdított feszültség egy mosollyal oldódik leginkább, ne fosszuk meg magunkat néhány boldog másodperctől.
